Nem bírom magamban tartani ezt a sztorit, mert annyira feldúlt vagyok! Szomszédasszonyom unokatesóját ütötte el egy autó tegnap estefele, szürkületkor, mert a nagyokos nő a nyamvadt busz előtt gyalogolva lépett ki az útra. Sietett a gyerekért az oviba, hiszen már jó 40 perces késésben volt, ugyanis a munkahelyén tovább kellett bennmaradnia. Nem az ilyenkor szokásos busszal ment, hanem a későbbivel, ami már a nagy forgalom miatt sokkal lassabban is közlekedett. Ideges volt, hiszen a Tomikával már csak az egyik dadus maradt bent – ennyit Edit soha nem szokott késni. Amikor a dadus hívta, átadta a kissrácnak a telefont és kérdezte az anyukájától, hogy ugye nincsen baj? Ekkor még nem volt – anyukája még meg is nyugtatta. Edit azonban a buszról leszállva úgy gondolta, hogy nem gyalogol el még az úgy 150 méterre lévő zebráig és onnan vissza a buszmegállóval szembeni oviig, hanem gyorsan átszalad az úttesten! Bár ne tette volna! Basszus, mivel a nő takarásban volt a párhuzamosan közlekedő forgalom számára a buszöbölben lévő busz miatt, így nem számított arra az éppen arra haladó piros Suzuki Swift-es idősebb hölgy, hogy Edit kirohan az úttestre. Az óvodával szemben ütötte el a Suzukis nő Editet, aki először rácsapódott a motorháztetőre, majd onnan az úttestre. És mindezt a gyereke is látta, ugyanis nézte az óvó nénivel, hogy mikor jön meg már anya! 🙁 A csodával határos módon Editnek óriási nagy szerencséje volt, mert kisebb zúzódásokkal és egy agyrázkódással megúszta a történetet. Igaz, még megfigyelésre benn tartották a klinikán.
Bele sem merek gondolni, hogy mit élhetett át az a kisgyerek, egyszerűen elképesztő, de tényleg. Most a nagymamájánál van a kis srác, mert az apja nem foglalkozik vele, még születése után lelépett, rájött, hogy mégsem akar családot…
Azért annyit én még hozzátennék, hogy én úgy vezetek ilyen szituációban, hogy visszaveszek a gázból kissé, pont annyira, hogy ne tűnjön úgy, hogy le akarom csalogatni a gyalogost az útra, de annyira legalább, hogyha kifutna valaki, akkor azért egy vészfékezéssel meg tudjak állni. És még a felezővonal közelébe húzódok, ahogy lehet, minimalizáljam a veszélyt.